Rólunk
|
|
|
|
Bár a közvélekedés szerint a kémkedés, azaz mások titkainak kifürkészése az egyik legősibb mesterség a világon, a ma működő magyar nemzetbiztonsági szolgálatok 1990-től – a titkos
megfigyelések végrehajtására létrehozott Szakszolgálat pedig 1996-tól – számítják történetüket.
A látszólagos ellentmondás feloldása, hogy a különböző tevékenységek titkos megfigyelését nagyon régóta végezték különböző szervezetek hazánkban, azonban az 1989-ben bekövetkezett
rendszerváltozás után létrejött szolgálatok semmilyen értelemben nem tekinthetőek a megelőző időszak örökösének – és különösen létező szocializmus rosszemlékű és egy diktatórikus
hatalomgyakorlás jegyeit magukon hordozó állambiztonsági szolgálatai – jogutódjának.
A modern magyar nemzetbiztonsági szervezet alapjait 1990. január 25-én tette le az Országgyűlés, amikor elfogadta a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek átmeneti
szabályozásáról szóló 1990. évi X. törvényt, valamint a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról szóló 26/1990. (II. 14.) MT rendeletet.
Ekkor négy nemzetbiztonsági szolgálat – polgári hírszerzés, polgári elhárítás, katonai hírszerzés, katonai elhárítás – kezdte meg a működését. A valamennyi nemzetbiztonsági
szolgálat tevékenységéhez egyaránt szükséges titkosszolgálati eszköz-alkalmazások végrehajtására külön szervezet nem került létrehozásra; ezt a feladatkört átmenetileg a
Nemzetbiztonsági Hivatal – tehát a polgári elhárítás – szervezetrendszerébe került beillesztésre, Szakszolgálati és Operatív Technikai Igazgatóság (SZOTI) megnevezéssel.
Az átmeneti szabályozás időszakában változó intenzitással zajlott a végleges szabályozás előkészítése, amelynek eredményeként az Országgyűlés 1995 decemberében kétharmados
többséggel alkotta meg a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényt (Nbtv.). Az 1996. március 27-től hatályos Nbtv. jelenleg is a magyar nemzetbiztonsági
szolgálatok működésének fő jogi bázisát képezi.
A törvény a Nemzetbiztonsági Hivatalról leválasztotta a titkosszolgálati eszközök alkalmazását főfeladatként végző, megfelelő technikai és szakmai háttérrel rendelkező
Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot. Ezzel Magyarország – kiemelt figyelemmel a titkosszolgálati tevékenységek esetében hangsúlyosan fontos alapjogi és takarékossági szempontokra –
korát megelőzve egy klasszikus „outsourcing”-ot hajtott végre, amelynek során az egyébként titkos információgyűjtésre feljogosított szervezetektől a privátszférát leginkább
veszélyeztető eszközök, módszerek alkalmazásához szükséges humán hátteret és eszközrendszert kiszervezte, és azokat egy új, független szervezetben vonta össze.
A Szakszolgálat – manapság már nem szokatlan módon – úgynevezett hibrid szervezetként jött létre, azaz szolgáltató tevékenységét a nemzetbiztonsági szolgálatok és bűnüldöző szervek
irányába egyaránt kifejtette, illetve kifejti a mai napig.
A Szakszolgálat rendkívül stabil konstrukciónak bizonyult, szerepe, rendeltetése alapvetően változatlan maradt az elmúlt mintegy negyedszázadban, miközben feladatrendszere több
irányban jelentős bővülésen és fejlődésen ment keresztül.
A titkos megfigyelés – Szakszolgálat által szolgáltatott – eszközrendszerét az állami szervek mind a nemzetbiztonsági, mind a bűnügyi, bűnüldözési feladatok ellátása érdekében
alkalmazzák. A bűncselekmények szervezettebb, konspiráltabb elkövetése olyan trend, amelynek következtében a bűnüldözésben jelentősen felértékelődött a titkos eszközök szerepe. Ez
a folyamat nyomot hagyott a Szakszolgálat tevékenységében is, és napjainkban az információgyűjtési feladatok túlnyomó részben bűnüldözési feladatok támogatása érdekében, jellemzően
büntetőeljárások keretében kerülnek végrehajtására.
Folyamatosan változnak az alkalmazott eszközök és módszerek is. 1996-ban az információgyűjtés jellemzően vizuális megfigyelés, postaküldemény-ellenőrzés, a vezetékes telefonok
ellenőrzése, illetve különböző rádióforgalmazások megfigyelése révén valósult meg. Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése következtében radikálisan megváltoztak a kommunikációs
szokások, sőt, ennek nyomán az emberek életmódja, életvezetése is. Az információgyűjtés szempontjából ennek megfelelően jelentősen felértékelődtek a különböző infókommunikációs
eszközök (mobiltelefonok, számítógépek), ami az alkalmazott eszközök és módszerek jelentős változását is magával hozta.
A titkos megfigyelés eszközrendszerének professzionális alkalmazása nyomán olyan tudástőke alakult ki a Szakszolgálatnál, amely más vonatkozású feladatok ellátását is lehetővé
tette. A Szakszolgálatnál az elmúlt évek során számos szakértői feladat koncentrálódik, amelyek közül kiemelést érdemel az audió-, videó-, vegyi-, írás-, nyelvész-, okmány- illetve
informatikai szakértői tevékenység. Ugyanez a típusú szakértelem-koncentráció tette lehetővé, illetve szükségessé olyan speciális hatósági tevékenységek Szakszolgálathoz történő
telepítését, mint a biztonsági okmányok engedélyezése, különböző információbiztonsági hatósági tevékenységek, vagy éppen a minősített adatok kezelésével kapcsolatos hatósági
tevékenységek.
A modern társadalmak számára jelentős kihívást jelent a kibertérben zajló folyamatok kontrollálása, illetve a kibertérből az állami, önkormányzati, illetve gazdasági szereplőkre,
vagy egyenesen az állampolgárokra fenyegetést jelentő rosszindulatú magatartások elleni védekezés. Az e téren jelentkező állami kibervédelmi tevékenység elsőhelyi felelősévé az
elmúlt évek fejlődése során ugyancsak a Szakszolgálat vált.
Főigazgató
Adatvédelem
Foglalkoztatás
Gazdálkodás
Jogszabálykereső itt és itt található.
Gazdasági Igazgatóság
Stratégiai és Koordinációs Igazgatóság
Belső ellenőr
Biztonsági Főosztály
Nemzeti Kiberbiztonsági Intézet
A Nemzeti Kiberbiztonsági Intézet a kibertérből érkező fenyegetésekre történő felkészülést tanácsadás, tudatosító, tájékoztató feladatai ellátásával, felkészítő programok és gyakorlatok szervezésével, tervezésével, végrehajtásával segíti elő. Jogszabályban meghatározott hatáskörben és illetékességgel ellátja a kiberfenyegetésekkel szembeni védekezést, amely érdekében kapcsolatot tart a kibervédelem hazai és nemzetközi szereplőivel. Az Intézet feladatköre három fő területre bontható:
Az NKI jogszabályi feladatai közé tartozik továbbá az ún. „Nemzeti Kapcsolattartó Pont” működtetése, amelynek feladata az Európai Unión belüli nagyhatású kiberincidensek hazai koordinációs feladatainak ellátása, az incidensekkel összefüggő jelentések fogadása-küldése a nemzetközi partnerek irányába.
Nemzeti Biztonsági Felügyelet
Adminisztratív Igazgatóság
Fejlesztési és Informatikai Igazgatóság
Létesítménygazdálkodási Igazgatóság
Információ Feldolgozó Igazgatóság
Az elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmának ellenőrzése, feldolgozása, továbbá a lakásban történtek technikai eszközök segítségével való megfigyelése és rögzítése során keletkezett adatok, információk feldolgozása.
Műveleti Adatszerző Igazgatóság
Műveleti Felderítő Igazgatóság
Szakértői Intézet
Technikai Felderítő Igazgatóság
Az NKI főbb feladatai:
Az uniós kiberbiztonsági technológiai kapacitások erősítése, a K+F előmozdítása, és a kiberbiztonsági ökoszisztéma támogatása érdekében a 2021/887 EU rendelet létrehozta az Európai Kiberbiztonsági Ipari, Technológiai és Kutatási Kompetencia Központot (ECCC), valamint a Nemzeti Koordinációs Központok (NCC-k) hálózatát. Magyarországon 2025. január 1-jétől a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat látja el a Nemzeti Koordinációs Központ (NCC-HU) feladatait.
Bővebb információért látogasson el az NKI honlapjára: nki.gov.hu
A több mint negyedszázados múltra visszatekintő Nemzeti Biztonsági Felügyelet 2019. január 1-je óta a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szervezeti keretei közt látja el a minősített
adatok védelmével összefüggő tevékenységét.
Nemzetközi szervezetekben való tagságából fakadóan Magyarország számára az 1990-es években, a NATO csatlakozás folyamatában keletkezett először kötelezettség egy olyan nemzeti
biztonsági hatóság felállítására, amely ellátja a külföldi (NATO) minősített adatok védelmét. A kötelezettségnek Magyarország az 1998. évi LXXXV. törvény megalkotásával tett
eleget, amely létrehozta a Nemzeti Biztonsági Felügyeletet.
Az uniós csatlakozás folyamatában hasonló követelményeknek kellett eleget tenni (az uniós minősített adatok védelmére vonatkozó előírások a NATO-s követelményekkel nagyfokú
egyezőséget mutattak), ezért a 2003. évi LIII. törvényben az EU minősített adatok önálló feladattal és hatósági jogkörben történő védelmére szintén a Nemzeti Biztonsági Felügyelet
kapott felhatalmazást.
Magyarországon 2007-ig a nemzeti minősített adatok védelmi rendszere megosztott volt, különböző részterületei más-más tárca irányítása alá tartoztak, így hatékonysága esetenként
elmaradt a nemzetközi szervezetekben betöltött tagságból fakadóan érvényesíteni rendelt minimumkövetelményektől. 2007-től – különös figyelemmel a nemzeti minősített adatvédelmi
rendszer elégtelenségére – a széttagolt minősített adatvédelmi rendszer egységesítésének első lépéseként a NATO/EU minősített adatok hatósági felügyelete mellett a nemzeti
minősített adatok szakmai felügyeletét is ellátta a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter irányítása alatt működő Nemzeti Biztonsági Felügyelet.
Az új követelményrendszer teljesítése, és a hazai szervezeti/felelősi struktúra megváltoztatása természetszerűleg vonta maga után a minősített adat védelmére vonatkozó joganyag
felülvizsgálatát és új törvény, valamint kormányrendeletek megalkotását is, amelyben jelentős szerep hárult a Nemzeti Biztonsági Felügyeletre. A 2010-től hatályos jogszabálycsomag
alapjaiban változtatta meg a minősített adatok védelmének magyarországi rendszerét, így
A folyamatos hatáskör-bővülés eredményeként a Nemzeti Biztonsági Felügyelet tevékenységének fókuszát