Bár a közvélekedés szerint a kémkedés, azaz mások titkainak kifürkészése az egyik legősibb mesterség a világon, a ma működő magyar nemzetbiztonsági szolgálatok 1990-től – a titkos megfigyelések végrehajtására létrehozott Szakszolgálat pedig 1996-tól – számítják történetüket.
A látszólagos ellentmondás feloldása, hogy a különböző tevékenységek titkos megfigyelését nagyon régóta végezték különböző szervezetek hazánkban, azonban az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltozás után létrejött szolgálatok semmilyen értelemben nem tekinthetőek a megelőző időszak örökösének – és különösen létező szocializmus rosszemlékű és egy diktatórikus hatalomgyakorlás jegyeit magukon hordozó állambiztonsági szolgálatai – jogutódjának.
A modern magyar nemzetbiztonsági szervezet alapjait 1990. január 25-én tette le az Országgyűlés, amikor elfogadta a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi X. törvényt, valamint a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról szóló 26/1990. (II. 14.) MT rendeletet.
Ekkor négy nemzetbiztonsági szolgálat – polgári hírszerzés, polgári elhárítás, katonai hírszerzés, katonai elhárítás – kezdte meg a működését. A valamennyi nemzetbiztonsági szolgálat tevékenységéhez egyaránt szükséges titkosszolgálati eszköz-alkalmazások végrehajtására külön szervezet nem került létrehozásra; ezt a feladatkört átmenetileg a Nemzetbiztonsági Hivatal – tehát a polgári elhárítás – szervezetrendszerébe került beillesztésre, Szakszolgálati és Operatív Technikai Igazgatóság (SZOTI) megnevezéssel.
Az átmeneti szabályozás időszakában változó intenzitással zajlott a végleges szabályozás előkészítése, amelynek eredményeként az Országgyűlés 1995 decemberében kétharmados többséggel alkotta meg a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényt (Nbtv.). Az 1996. március 27-től hatályos Nbtv. jelenleg is a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok működésének fő jogi bázisát képezi.
A törvény a Nemzetbiztonsági Hivatalról leválasztotta a titkosszolgálati eszközök alkalmazását főfeladatként végző, megfelelő technikai és szakmai háttérrel rendelkező Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot. Ezzel Magyarország – kiemelt figyelemmel a titkosszolgálati tevékenységek esetében hangsúlyosan fontos alapjogi és takarékossági szempontokra – korát megelőzve egy klasszikus „outsourcing”-ot hajtott végre, amelynek során az egyébként titkos információgyűjtésre feljogosított szervezetektől a privátszférát leginkább veszélyeztető eszközök, módszerek alkalmazásához szükséges humán hátteret és eszközrendszert kiszervezte, és azokat egy új, független szervezetben vonta össze.
A Szakszolgálat – manapság már nem szokatlan módon – úgynevezett hibrid szervezetként jött létre, azaz szolgáltató tevékenységét a nemzetbiztonsági szolgálatok és bűnüldöző szervek irányába egyaránt kifejtette, illetve kifejti a mai napig.
A Szakszolgálat rendkívül stabil konstrukciónak bizonyult, szerepe, rendeltetése alapvetően változatlan maradt az elmúlt mintegy negyedszázadban, miközben feladatrendszere több irányban jelentős bővülésen és fejlődésen ment keresztül.
A titkos megfigyelés – Szakszolgálat által szolgáltatott – eszközrendszerét az állami szervek mind a nemzetbiztonsági, mind a bűnügyi, bűnüldözési feladatok ellátása érdekében alkalmazzák. A bűncselekmények szervezettebb, konspiráltabb elkövetése olyan trend, amelynek következtében a bűnüldözésben jelentősen felértékelődött a titkos eszközök szerepe. Ez a folyamat nyomot hagyott a Szakszolgálat tevékenységében is, és napjainkban az információgyűjtési feladatok túlnyomó részben bűnüldözési feladatok támogatása érdekében, jellemzően büntetőeljárások keretében kerülnek végrehajtására.
Folyamatosan változnak az alkalmazott eszközök és módszerek is. 1996-ban az információgyűjtés jellemzően vizuális megfigyelés, postaküldemény-ellenőrzés, a vezetékes telefonok ellenőrzése, illetve különböző rádióforgalmazások megfigyelése révén valósult meg. Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése következtében radikálisan megváltoztak a kommunikációs szokások, sőt, ennek nyomán az emberek életmódja, életvezetése is. Az információgyűjtés szempontjából ennek megfelelően jelentősen felértékelődtek a különböző infókommunikációs eszközök (mobiltelefonok, számítógépek), ami az alkalmazott eszközök és módszerek jelentős változását is magával hozta.
A titkos megfigyelés eszközrendszerének professzionális alkalmazása nyomán olyan tudástőke alakult ki a Szakszolgálatnál, amely más vonatkozású feladatok ellátását is lehetővé tette. A Szakszolgálatnál az elmúlt évek során számos szakértői feladat koncentrálódik, amelyek közül kiemelést érdemel az audió-, videó-, vegyi-, írás-, nyelvész-, okmány- illetve informatikai szakértői tevékenység. Ugyanez a típusú szakértelem-koncentráció tette lehetővé, illetve szükségessé olyan speciális hatósági tevékenységek Szakszolgálathoz történő telepítését, mint a biztonsági okmányok engedélyezése, különböző információbiztonsági hatósági tevékenységek, vagy éppen a minősített adatok kezelésével kapcsolatos hatósági tevékenységek.
A modern társadalmak számára jelentős kihívást jelent a kibertérben zajló folyamatok kontrollálása, illetve a kibertérből az állami, önkormányzati, illetve gazdasági szereplőkre, vagy egyenesen az állampolgárokra fenyegetést jelentő rosszindulatú magatartások elleni védekezés. Az e téren jelentkező állami kibervédelmi tevékenység elsőhelyi felelősévé az elmúlt évek fejlődése során ugyancsak a Szakszolgálat vált.
