Az NBSZ története

A NBSZ által végzett tevékenységek története a XX. században (1918-1990)


Magyarországon az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után az 1920-as évek elejére stabilizálódott a magyar titkosszolgálati rendszer.
A két világháború között külön műveleti kapacitással rendelkezett a Belügyminisztérium irányítása alatt álló Magyar Államrendőrség, a Honvédelmi Minisztérium által vezetett katonai hírszerzés és elhárítás, valamint a két tárca közös felügyelete alatt álló Magyar Királyi Csendőrség.
A BM Központi Nyomozó Osztálya keretén belül működő telefonellenőrző detektívcsoport az 1920-as évek közepén egyszerre már 80-100 állomás beszélgetését volt képes figyelemmel kísérni.

Ez a struktúra lényegileg 1945-ig változatlan formában működött. A szovjet csapatok előrenyomulásával párhuzamosan a keleti országrészben az új kormány szervei elkezdték a korábbi szervezetrendszer gyors reaktiválásával a titkosszolgálati struktúra helyreállítását.

A második világháború után, 1946-ban a rendőri szervezetből Államvédelmi Osztály néven önállósult politikai rendészeti terület már több műveleti-technikai részleggel rendelkezett:

Technikai részlegek a második világháború után

XI. alosztály
technikai eszközök biztosítása
telefon-ellenőrzés
rádiófelderítés és elhárítás
fényképezés, rejtjelezés, helyszínelés
XII. alosztály
levélellenőrzés
XIII. alosztály
környezettanulmányok készítése


Az 1947-től Államvédelmi Hatóság néven a Belügyminisztériumtól is mind jobban függetlenedő szervezetben a későbbiekben is különböző „Ügyosztályokba” szervezett alosztályok között oszlott meg a titkosszolgálati tevékenység technikai támogatásának feladata, ezen belül a Honvédelmi Minisztérium Katona Politikai Csoportfőnökség néven megszervezett, majd 1950 után jórészt az ÁVH-ba beolvasztott katonai titkosszolgálat „szakszolgálati” igényeinek teljesítése is.

1953-ban a belpolitikai változásokkal párhuzamosan megszűnt a szinte önálló minisztériumként működő Államvédelmi Hatóság.

A BM-be visszaintegrált titkosszolgálatot 1955-ben I. (Államvédelmi) Főcsoportfőnökség néven szervezték újjá, az alábbi műveleti háttértámogató részlegekkel:

VIII. Főosztály
figyelés, környezettanulmány
IX. Főosztály
operatív technika, rádióelhárítás
XII. Osztály
postai küldemények ellenőrzése
XV. Osztály
rejtjelközpont, hírosztály


Az 1956-os forradalom leverése után 1957 tavaszán létrejött BM Politikai Nyomozó Főosztály (osztályszintű felbontással) kisebb módosításokkal megőrizte az államvédelmi időszakban kialakított szerkezeti felépítést:

IX. Osztály
Figyelés és környezettanulmány készítés
X. Osztály
Operatív technika
XII. Osztály
Országos Rejtjelközpont
XIII. Osztály
Postai küldemények ellenőrzése


1962-ben alakult meg a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség, melyen belül a négy osztállyal megszervezett III/V. (operatív-technikai) Csoportfőnökség, valamint az önálló operatív osztályok feladata volt a teljes magyarországi titkosszolgálati tevékenység – köztük a BM-től független katonai felderítés – műveleti-technikai háttértámogatása.

A Belügyminisztériumban az 1960-as évek elején végrehajtott átszervezéssel létrejött az az állambiztonsági szervezeti rend, amely – a csoportfőnökségi felosztást tekintve – egészen 1990 januárjáig, a BM III. Főcsoportfőnökség megszűntetéséig érvényben maradt.

A „szakszolgálati vonatkozású” tevékenységek 1964 és 1990 között a BM III. Főcsoportfőnökség alárendeltségében különböző szervezeti struktúrában kerültek ellátásra.
Ezen tevékenységek körébe tartozott a technikai operatív eszközök ki- és beszerelése, működtetése, karbantartása és fejlesztése, a figyelés és a környezettanulmány készítés, az operatív technikai lehallgatás, a rádiótechnikai és a hírösszeköttetési feladat, a fedőigazolványok elkészítéséhez, valamint a postai küldemények ellenőrzéshez nélkülözhetetlen nyomdatechnikai, okmánykészítési, vegyészeti és írásszakértői feladat, az operatív tevékenységhez kapcsolódó fotókutatási munka, továbbá az értékelő, ellenőrző és gazdálkodási feladat.

A Szakszolgálat története a III. Magyar Köztársaság időszakában (1989-2010)


A szakszolgálati tevékenység önállósulására – hasonlóan a nemzetbiztonsági tevékenység törvényi szintű szabályozásra – csak a demokratikus és jogállami feltételek megteremtődésével, azaz a rendszerváltás folyamatában kerülhetett sor. Az 1989. október 23-án kihirdetett „köztársasági” Alkotmány 40/A. §. (2) bekezdése – a Nemzeti Kerekasztalnál született megállapodás szellemében – leszögezte, hogy a rendőrségre és az állam biztonságára vonatkozó részletes szabályokat alkotmányerejű törvényben kell meghatározni.
A jogi szabályozást végül is az állambiztonsági szolgálat III/III. Csoportfőnökségének ellenzéki képviselőket érintő megfigyelése, az 1990 januárjában kipattant ún. Duna-gate botrány tette halaszthatatlanná.

Az Országgyűlés 1990. január 25-én fogadta el a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi X. törvényt, valamint a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról szóló 26/1990. (II. 14.) MT rendeletet. Ez utóbbi hatályba lépését követően két polgári és két katonai szolgálat kezdte meg a működését.
A BM III/V. (operatív-technikai) Csoportfőnökséget a főcsoportfőnökség szintén operatív-technikai feladatokat ellátó önálló osztályaival együtt beleillesztették a BM III/II. (Kémelhárító) Csoportfőnökség jogutódjaként létrejött Nemzetbiztonsági Hivatal szervezetrendszerébe.

A kétharmados kormányzati többséget eredményező 1994-es parlamenti választás után másfél évvel, 1995. december 19-én fogadta el az Országgyűlés a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényt. A jogszabály a Nemzetbiztonsági Hivatalról leválasztotta a titkos információgyűjtéshez technikai hátteret biztosító Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot (NBSZ), amelynek kormányzati irányítását – hasonlóan a polgári hírszerzéshez és elhárításhoz – 1996 és 2002, valamint 2007 és 2010 között tárca nélküli miniszter, 2002 és 2007 között a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter látta el. 2010 nyarától – az Nbtv. módosítását követően – az NBSZ a Belügyminiszter irányítása alá került.

Pintér Sándor csapatzászlót adományozott az NBSZ-nek

2012. február 28. 14:17

Az eredményes szolgálati tevékenység elismeréséül Pintér Sándor belügyminiszter csapatzászlót adományozott a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) állománya részére.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok napja (március 1.) alkalmából tartott ünnepségen Göbölös László, az Alkotmányvédelmi Hivatal megbízott főigazgatója elmondta: munkatársai hivatástudatuk mentén arra tettek esküt, hogy – ahogy a múltban, úgy a jövőben is – mindent megtesznek annak érdekében, hogy a legjobban ellássák a törvényben meghatározott feladataikat, és ezzel hozzájárulnak Magyarország polgárainak biztonságosabb, nyugodtabb életéhez.


fotó: Árvai Károly
fotó: Árvai Károly

Göbölös László hangsúlyozta: feladataik közé tartozik, hogy elismertté tegyék a szolgálatokat a civilek számára, és ezáltal szövetségessé váljanak.

A belügyminiszter által adományozott csapatzászló egyszerre testesíti meg az elöljárói megbecsülést, az elvégzett munka megbecsülését és azt az egységet, amit a Belügyminisztérium (BM) alá tartozás jelent – emelte ki Boda József, az NBSZ főigazgatója, majd hozzáfűzte: a Szakszolgálat a folyamatosan változó körülmények között is meg tudott felelni a BM elvárásainak.


fotó: Árvai Károly
fotó: Árvai Károly

Boda József aláhúzta: a Szakszolgálat állománya elkötelezetten, becsülettel és kezdeményezően végzi a munkáját. „Meggyőződésem, hogy a fennállásunk óta eltelt 16 év maradéktalanul igazolta azon jogalkotói szándék helyességét, amely a titkos információgyűjtő, majd később a titkos adatszerző tevékenységhez szükséges technikai, szakmai, illetve humán erőforrásokat egy szervezetnél, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál koncentrálta” – mondta a főigazgató.


(Forrás: www.kormany.hu)

Vissza