Parádi József

Könyvbemutató és kiállítás-megnyitó

Könyvbemutatóra és kiállítás megnyitóra került sor 2014. február 28-án (pénteken) 11:00 órai kezdettel a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál a magyar rendvédelem-történet témakörében.
A kiállítást a legfiatalabb magyar nemzetbiztonsági szervezet a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat hozta létre, amely a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV.tv. 1996 márciusi hatályba lépésével jött létre. A kiállítás azonban döntően jóval pragmatikusabb időszakot, nevezetesen a XX. század közepéig visszanyúló ciklust öleli fel. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum által installált kiállítást bölcs előrelátással rendezték be. A kiállított anyag egy termet és egy kisebb helységet tölt be. A terem belseje pedig tanácstermi, előadótermi funkciók betöltésére is alkalmas. A kiállított anyag döntő többségét technikatörténeti tárgyak alkotják. Emellett korabeli dokumentumok, fényképek és egyenruhák, valamint fegyverek is megtalálhatók a kiállítási tárgyak között. Tekintélyes méretű kivetítő is elősegíti az interaktív élmény létrejöttét, amelyen dokumentumfilm jellegű mozaikok formájában eleveníthető fel a szaktevékenység múltja.
Mintegy 150 főnyi közönség vett részt a könyvbemutatón és kiállítás megnyitón.
A rendezvény dr. Boross Péter — a rendszerváltás utáni második miniszterelnök — könyvbemutatójával kezdődött.

Boda József — Parádi József — Regényi Kund Miklós (szerk.):
1872 Felderítő-szolgálati utasítás. Anleitung zum Kundschaftsdienste.
Budapest, 2014, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat – Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság. 441 p.
HU-ISBN 978 963 89 8284 1.
/A magyar rendvédelem-történet hagyatéka, 1./ HU-ISSN 2064-4728.

A kötet bemutatása a témakör alapos ismeretéről, nagy ívű és széles látókörű gondolkodásról, valamint mély hazaszeretetről tanúskodott. A könyv az Osztrák-Magyar Monarchia felderítő szervezetének az Evidenzbüro-nak a magyar és a német nyelvű utasítása mellett az eredeti gót betűs változatát is tartalmazza. Az ismertető külön kiemelte a magyar rendvédelem-történeti hagyományok fontosságát és abban a bemutatott könyv jelentőségét, valamint a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság szerepét nemzeti rendvédelem-történetünk művelésében.
A könyv reprezentatív kötésű változata elegáns kivitelben — barna bőrkötésben, borítóján aranyozott betűjű címmel és az Osztrák-Magyar Monarchia egyesített címerének aranyozott változatával — A/5 méretben készült és 441 számozott oldalt tartalmaz.

A könyvhöz ajánlást írt:

  • dr. Boda József vörgy. A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézetének tanszékvezetője;
  • dr. Domokos György főtanácsos, tudományos főmunkatárs és dr. Kiss Gábor szds., főlevéltáros a Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség vezetője és vezető helyettese.
  • Göbölös László ddtbk. az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatója;
  • dr. Mezey Barna egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora, a Magyar Börtönügyi Társaság elnöke;
  • dr. Parádi József nyugalmazott főiskolai tanár, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság elnöke.

A kötet két tanulmányt is tartalmaz, amelyek — a korabeli helyzet ismertetésével, illetve értékelésével — az utasítás jobb megértését segítik elő.

Dr. Parádi József a „Felderítő szolgálat az Osztrák-Magyar Monarchiában” című 22 oldalas tanulmányában a dualista államalakulatban a felderítő szolgálat helyét, szerepét és a közigazgatáshoz fűződő kapcsolatát mutatja be.

Dr. Regényi Kund Miklós „A »Felderítő-szolgálati utasítás« szakmai szemmel” című 16 oldalas tanulmányában a korabeli fogalmakat, szakkifejezéseket értelmezi, illetve a — felderítés és elhárítás tekintetében egyaránt lényeges — korszellemet értelmezi.

A magyar nyelvű szövegek németre fordítását — „A »Felderítő-szolgálati utasítás« szakmai szemmel” című tanulmány kivételével — és a német szöveg nyelvi lektorálását Artner Ramona végezte, míg a német szöveget magyarra dr. Regényi Kund Miklós fordította.

A gót betűs német szöveg latin betűs német szöveggé alakításakor pedig nem a jelenlegi, hanem a korabeli nyelvtani szabályokat, nyelvhelyességi elvárásokat követték.

A kötet két színes térképet — dr. Parádi József magyar és német nyelvű tanulmányában — illetve két színes címert a Felderítő-szolgálati utasítás magyar- és latin-betűs változatának kezdő lapján tartalmaz. A Felderítő-szolgálati utasítás gót betűs német változatának kezdő oldalán — az eredeti kiadáshoz híven — a címer fekete-fehér változata szerepel.

A kiadvány végén találhatók meg az úgynevezett információs oldalak. Itt szerepel — magyar és német nyelven — a Rendvédelem-történeti Füzetek tudományos periodika ismertetője, valamint a Rendvédelem-történeti Hírlevél bemutatója, amely a szakterület művelésének operatív eseményeiről nyújt tájékoztatást. Az információs oldalak a két periodikán kívül a magyar rendvédelem-történet körében az utóbbi 5 évben publikált 17 monográfia és monográfia jellegű kötet ismertetését is tartalmazza.

A könyv „A magyar rendvédelem-történet hagyatéka” könyvsorozat első köteteként jelent meg.

Bíztató az — a ma még szokatlan jelenség — hogy egy kötet megjelenése több szervezet együttműködésének az eredményeként valósul meg. Az „1872 Felderítő-szolgálati utasítás. Anleitung zum Kundschafts-dienste.” az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság és a bécsi Kriegsarchiv, illetve Staatsarchiv összehangolt tevékenysége nyomás született. Ennek során mindegyik szervezet azon képességeit osztotta meg a nemes cél érdekében, amellyel a leghatékonyabban elősegítette a kötet létrejöttét. Csak remélni lehet, hogy e jelenség nem válik elszigetelt esetté, hanem egyre általánosabb lesz.

Megítélésünk szerint az „1872 Felderítő-szolgálati utasítás. Anleitung zum Kundschaftsdienste.” méltán tölti be a „A magyar rendvédelem-történet hagyatéka” című könyvsorozat kezdő kötetének a helyét. Az Evidenzbüro volt ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai felderítő testületeinek az anyaszervezete abban az értelemben, hogy többé-kevésbé ezen intézményből, az ott felhalmozott szakmai ismeretekből és tapasztalatanyagból nőttek ki — a hajdani Evidenzbüro munkatársainak a hathatós közreműködésével — az utódállamok hírszerző szervezetei.

Az Evidenzbüro nem volt ugyan magyar szervezet, de osztrák szervezetnek sem tekinthető. Nyilvánvalóan az Osztrák-Magyar Monarchia két társországa a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság közös haderejének alkotta a részét. Így tehát közös szervezet volt. Nem véletlenül őrzik iratanyagát a dualista monarchia megbonthatatlan irattári gyűjteményének részeként Bécsben. A dunai monarchia valamennyi utódállamának felderítő testülete joggal tekintheti elődjének, hiszen valamennyijük közös hazája az Osztrák-Magyar Monarchia közös érdekeit szolgálta a kor színvonalának élvonalában, mégpedig nem a diktatúra elnyomásának eszközeként — mint a későbbi korok szovjet puffer-államainak szervezetei — hanem az alkotmányos monarchia polgári demokrácia viszonyai között, bár a szervezet kialakulásának a kezdete kétség kívül a neoabszolutizmus időszakára esik. Az Evidenzbüro tehát magyarnak is tekinthető, nem vitatva el azonban az elődszervezet szerepét a többi közép-európai utódállam felderítő testületeitől sem.

A kötet a könyvkereskedelemben nem fog megjelenni. A kiadók azonban gondoskodnak arról, hogy eljusson a magyar rendvédelem szakembereinek felkészítését megvalósító oktatási intézmények könyvtáraiba, illetve azokba a közkönyvtárakba, ahol számítani lehet a könyvtárlátogatók téma iránti érdeklődésére.

Dr. Boross Péter miniszterelnök a könyvbemutatót azzal zárta, hogy a magyar társadalomnak és a szakmai, politikai vezetésnek egyaránt szüksége van a hagyományainkat bemutató művekre. A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság jó úton halad, amikor a nemzeti kultúránk ezen — korábban üldözött, majd mellőzött — szeletének a visszaintegrálásán fáradozik.

A könyvbemutatót követően Kovács Vilmos ezds. a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka nyitotta meg a kiállítást. Beszédében utalt arra, hogy a kiállítás az első világháború — vagy ahogyan azt a két világháború között nevezték a Nagy Háború — évfordulójához kapcsolódó rendezvénysorozathoz kapcsolható. Érzékeltette továbbá, hogy az általa vezetett intézmény mindig kivette a részét a nemzeti rendvédelem-történet művelésének az elősegítéséből.

A bemutatott könyv és a kiállítás is több szervezet összefogásának az eredményeként jött létre. Ma még fehér-holló az ilyen kezdeményezés. Azonban talán már nem kell sok időt várni arra, hogy a rendvédelmi és a nemzetbiztonsági szervezetek, valamint a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság összefogása nyomán létrejöjjenek és fejlődjenek a testület-történeti kiállítások és a testületek történetét hordozó művek kiadásai.






Vissza